~Összetörve~(6)

Furcsán nézett ki... fekete köpenyben volt, szemei sárgák voltak, szemfogai nagyok..

Én:- Kivagy te?

Ő:- James vagyok... És ki ez a bájos hölgy?

Én:- Belle.... Vámpír vagy?

James:- Ősi...

Én:- Téged kereslek!

James:- Hát itt vagyok... De a véred... *Tolta előrébb magát*

Én:- Tudod én mi vagyok?

James:- Ember...

Úgylátszik James nemtudja, hogy különleges vagyok... Legalább nem azért fog megölni..

Én:- Harry.. *suttogom* 

James:- Kösd be! *fordul meg*

Én:- Hogy? *nézek rá értetlen fejjel*

James:- Ahh... Majd odajön leveszi fekete köpenyét és beköti a kezem...

Én:- Ezt miért csináltad?

Ő:- Álltalában nem ezt kérdezik tőllem..

James:- Miért keretél?

Én:- Azt akarom, hogy támadj rám!

James:- Mivan? Megőrültél?

Én:- hogy?

James:- Téged nem... *hajtja le fejét*
Én:- Várjunk de miért? *lépek közelebb*
James:- Nemtudom.. te más vagy... nem lennék képes rá..
Én:- Hallottál már a különlegesekről?
Ő:- Igen... nekem is kéne egy.

*Most ha azt mondom, hogy különleges vagyok talán.... vagy rossz ötlet?
Minden áron vissza akarom kapni Harry-t!*

Én:- Tudod... James... *nyelek egy nagyot* Én kül..............
*Hírtelen valaki hátulról befogta a szám*
Lassan hátrafordúltam....
Ő:

Én:- Harry?! *suttogtam*
James:- Te meg ki vagy... *lépett közelebb*
*Harry elém lépett*
James:- Hát jó... De én épp a hölgyeményemmel beszélgettem...
Harry:- Ez a lány hozzám tartozik!
Én:

Harry:- És érte bármire képes vagyok! *majd megfogta a kezem és magával rántott a mélybe*

Behunytam szemeim.. És vártam mi történik... Nekem Harry sokat számít. Rábízom magam...
Érte bármit megtennék és bármi lennék!
Amikor földet értünk még nem nyitottam ki a szemem, de éreztem, hogy valaki átkarol..
Harry:- Vigyázz magadra!
Én:- Miért hagytál itt? *kérdezem tőle könnyes szemekkel*
Harry:- Nem akarom, hogy ilyennek láss..
Én:- Én szeretlek! Mindegy milyen vagy! A lényeg, hogy vissza jöttél!
Ő:- Sajnálom...de nem jöttem vissza... *majd adott a homlokomra egy puszit és eltűnt*
Én:- Ne hagyj itt mindig! *kiáltom* egyedül... *suttogva ülök le a földre*

*Majd valaki megfogja a kezem*
Zayn:- Most azonnal mennünk kell!
Én:- Hogy?
Zayn:- Gyerünk! *majd felkapott a hátára*
Én:- Hova megyünk?
Zayn:- El.. amilyen gyorsan csak tudunk!

Kis idő múlva megérkezünk egy Londonhoz közeli erdőben egy nagy házba..
Én:- Zayn kérlek válaszolj!
Zayn:- Belle menj be kérlek! *nyitja ki az ajtót*

Én:- Jó... *majd semmit sem ejtve beléptem az ajtón*
Nikol:- Belle! *ugrik a nyakamba...*
Én:- Mit keresünk itt?
Niall:- Majd mindent elmagyaráz később Nikol... De mi most megyünk mert kezdődik!
June:- Várj! *állítja meg Niall-t*
Niall:- Mivan miért?
June:- Most ezt a kis ember szukát védjük?
Zayn:- Igen!
June:- Miért? *néz rám flegmán*
Niall:- Mert megvédjük a családot...
June:- Nekem nem a családom!
Niall:- De nekem igen!
*Majd kiviharzottak*

Én:- Nikol kérlek mond mi történt?
Nikol:- Valami történt... Nagyon sok teljes vámpír és más vámpír jött Londonba... És ha nem állítják meg.....
Én:- Ahhh... a vérem..... *suttogom*
Nikol:- Harry is azért jött vissza, hogy összecsaphassanak velük!
Én:- Mi? Most mind kockáztatják az életük?
Nikol:

Én:- Nem nem nem... *kiabáltam és kirohantam az ajtón*
Nikol:- Várj!

Rohantam... Ezt meg kell akadályoznom valahogy!
Az erdőben ahogy tudtam úgy futottam... Igaz nem tudtam, hogy merre...

Egy idő után megálltam... Mindenhol fák.... Mocorgást hallottam
A félelem lebénított, de eszembe jutott Harry...
Én:- Mit akarsz? *kérdeztem könnyes tetrekész szemekkel*
Stephanie:- Belle? *jön közelebb*
Én:- Step... mit keresel itt? *töröltem le könnyeim*
Stephanie:- Vámpírok vannak a városban!
Én:- Mennyi?
Step:- Vagy 600... És én vámpír vadász vagyok..
Én:- De miért? hisz vannak jó vámpírok! *ülök le a földre*
Ő:-Azért mert... *ül le szomorúan a földre*
A jegyesem Josh... Vámpírvadász volt...
De ő..... *vett egy nagy levegőt* meghalt...
Én:- Hogyan?
Ő:- Egy vámpír megölte!

*Láttam a haragot és a bosszút a szemében*

Step:- Sátoroztunk... Akkor kérte meg a kezem.. És....... Zajt hallottunk
Josh kirohant, mert azthitte medve és megakart védeni...
Amikor kiment, hallottam az ordítását!
Kirohantam utánna... Láttam amint a farkas megtámadja...
Tehetetlennek éreztem magam... De aztán Josh vérét megérezte egy vámpír, aki végzett vele... A farkassal is és Josh-al is és magával vitte...
Úgy döntöttem, folytatom azt, amit Josh abbahagyott.

Én:- Sajnálom!

Stephanie:- Én is... *töröli le könnyeit* Amúgy hova indulsz?
Én:- A vámpírokhoz...
Step:- Megőrültél?
Én:- Nem! Ezt nem értheted!
Step:- Legalább had mutassak pár vámpírvadász dolgot..

Fogd meg ezt a hegyes ágat!
És most én megtámadlak és próbáld beledöfni a szívembe!
Én:- Nem ezt nem kérheted!
Step:- Csináld!

Tettem amit mondott... És még sok mást megmutatott...
Step:- Menjek veled?
Én:- Ne!
 Ő:- Jó menj! Majd remélem még találkozunk *ölelt meg*

Majd rohantam tovább...
Amikor kiértem az erdőből láttam egy vámpírt velem szemben...
Ő:- Nocsak... *húzza fel a szemöldökét*
Én:- Maradj ott!
*Mosolygott, majd rámtámadt...*
Gyorsan történt minden... de sikerült szíven döfni...
Én:- Mondtam, hogy maradj ott... *majd elsétáltam*

Készvagyok a srácokért még meghalni is!

Amikor közelebb értem láttam nagyon sok vámpírt...  
Már megfordúlt a fejemben az, hogy jobb lenne visszafordulni..
*Megfordúltam de valaki ott állt közel hozzám*
Én:- Ne bánts! Kérlek!
Ő:- Sajnálom vámpír vagyok... *emeli fel a fejem és szagolja meg a nyakam*

Próbáltam karóért nyúlni, de nemsikerült
Ő:- Csak egy kicsit fog fájni! *majd közelebb hajolt*

Behunytam szemem...
Hírtelen összeesett előttem...
Én:- Mi? *nézem a haldokló vámpírt*
Stephanie:- Ahha ne jöjjek veled mi?! itt a végén kinyiratod magad...
Én:- Köszönöm...
Step:- Majd később előbb menjünk!
Elindultunk a "csatamező" felé...
Niall-t kiszúrtam egyből..  Majd a többieket kerestem...
Niall ügyesen harcolt...
Step:- Ezzel kend be magad! *ad a kezembe egy virágot*
Én:- Miért?
Step:- Mert ha érzik a szagod megölnek..

Úgytettem..
Megtaláltam Liam-et is és a többieket is.. Kivéve Harry-t

Ahogy lassan sétáltunk oda megláttam a sok fekvő vámpír közt egy göndör hajút...
Én:- Nem... nem... *suttogtam* NEM NEM NEM!!! *Ordibálva szaladtam oda*

Amikor felé hajoltam Harry volt az...
Én:- Neeem! *kiáltottam sírva* Az én hibám! *sírtam*
Step:- Harry Styles? *áll meg mellettünk, majd elővesz egy karót*
Én:- Mit akarsz azzal? *nézek rá értetlenül*
*Majd felemeli és beleakarja döfni Harry-be*
Én:- Nem!* majd megfogtam*
Step:- Vámpír!
Én:- Ő az aki az életemet jelenti! És ha ő nincs én sem!
 Majd ordítva és sírva feláltam és rohanni kezdtem a vámpíroknak...

Stephanie:









___________________________________________________

~Folytatjuk~

6 komi és folytatom:)
xoxo