~Emlék vesztő~(13)

Harry:- Nem emlékszem úgy rá.. Az a legszörnyűbb, hogy azt se tudom, hogy....... *akad el a szava*
Én:- Megértelek! Sajnálom! *ölelem meg*
Harry:- Megyek vadászni! *áll fel* Te ettél már?
Én:- Nem... de nem is baj.. nem lennék képes rá!
Harry:- Az ösztönöknek nem tudsz parancsolni... *majd elrohant*

Ültem a tűznél és gondolkoztam...
Zörrenéseket hallottam..
Én:- Ha megint te vagy az... Most megöllek! *állok fel*
*Körül néztem, de semmi*
Lassan arrébb sétáltam, és próbáltam megtalálni ki is lehet az, de az illető nagyon ügyes!
Ránéztem Emily-re, még békésen aludt..
Majd éreztem, hogy hátulról belém döfnek valamit... és elájultam....

Harry szemszöge:

Olyan furcsa érzésem van amikor Belle-vel vagyok. Mintha tudnám ki ő.. Mintha már rég ismerném!
vissza mentem a tűzhöz..
Én:- Belle? *állok meg furcsán nézve szét*
Ránéztem Emily-re aludt..
Én:- Belle? *fordulok meg*
Sehol nincs... Talán elment..
Majd vonyítást hallottam...

Én:- Farkasok! Nem! *futok Emily-hez*

Nikol:- Harry?!
Én:- Mit keresel az erdőben Nikol?
Nikol:- Belle-t elvitték!
Én:- Ki... ki vitte el? *kérdezem idegesen*
Nikol:- Nem tudom! A szaga szerint vámpír!
Victoria:- Nem is egy! Követtek titeket!
Nikol:- Mit akarhatnak Belle-től?
Victoria:- Azt nem tudom! De biztos nem játszani akarnak! *nézett fel az égre*

Nikol:- Szólok a többieknek! Meg kell találnunk Belle-t!
Én:- Ez így nem jó! nagyon nem... *Mondtam  idegesen* Messze járnak?
Victoria:*Arrébb fordította a fejét* Igen! már az erdő túl oldalán..
Én:- Kb. hányan vannak..?
Victoria:- 50... *nézett bele idegesen a szemembe*
Én:

Nikol:- Meg kell mentenünk!
Harry:- Jó! de.....
Nikol:- Még mindig nem emlékszel.... *hajtja le a fejét*
Victoria:- Ebből nagy harc lesz! *ül le* Hívd a többieket! *mondja féloldalra fordulva Nikolnak*

*Pár perc múlva ott volt mindenki.. A fiuk, Amélia, Nikol, Victoria, Stephanie, Sarah és June is...*

Liam:- Mi a hadi terv? *áll fel komolyan*
Victoria:- Mi a farkasokkal beszállunk!
Zayn:- Az hány fő?
Victoria:- 30...
Nikol:- Ha elvesztjük..... *akad el a szava*
Niall:- Meghalunk mind! *néz le a földre*
Stephanie:- Küzdeni kell!

*abban a pillanatban mindenki elhallgatott, és a földet bámulta.. látszott mindenki arcán a félelem.*

Én:- Belle-ért és magunkért! Hisz mind egy család vagyunk! *álltam föl*

Louis:- Belle vajon még életben van?
Amélia:- Nincs sok időnk!
June:- James már megölte...
Amélia:- Akkor végzünk vele! Hisz, családért mindent! *mosolyog rám*
Victoria:- Menjünk! Most!
Én:- Mielőtt késő lesz!

*szétszóródtunk*

*Csörgést hallottunk*

Stephanie:- Vigyázz! *kiáltja*
Majd rá ugrik Ameliára egy vámpír..
Rögtön odarohantunk és ártalmatlanná tettük...

Épp megölni készültünk, de.......
Stephanie:

Én:- Step..? *Hagyom abba*
Louis:- Mi történt? *rohan oda*
Step:- Nem... nem... *zokogta*
Én:-Step?

Vámpír:- Sajnálom Steph.. *néz rá*
Stephanie:- Ez nem igaz! *esik a földre*
Sarah:- Te ki vagy?
Stephanie:- A jegyesem... Josh..

Mindenki megállt..
Josh:- Tudod mennyire utálom ezért magam? *néz könnyes szemekkel Stephanie-ra*
Én:- Hol van Belle?
Josh:- James megakarja ölni...
*hátra nézztem a többiekre*

Step:- Miért jöttél vissza? *fog egy karót*
Josh:- Szeretlek!  És nagyon sajnálom! Hozzátok akarok tartozni!
 Victoria:- Az remek! James-től hozhatod nekünk az információkat..
Josh:- Ha ez nem sikerül..........
June:- Mind meghalunk! *vág Josh szavába*

~Elfelejteni és elfeledve~(12)

Átfutott minden az agyamon... lefagytam...
Alexis megakarta ölni  a lányt, de megfogtam a karót és néztem lihegve a földet..
Ránéztem a lányra:

Emlék:








Alexis.- Harry?!
Én:- Belle? *néztem a szemébe*
Ő:- Nem Harry ezt nem! *sírta*
 Harry:- Emlékek ugranak be amiket elfelejtettem miért? *fordulok Alexis-hez*
Alex:- Sajnálom drágám! *majd kikapja a karót a kezemből és leakarja szúrni Belle-t*
Én:- Nem! *majd Belle elé ugrottam, és belém szúrta*

Belle szemszöge:

Én:- Harry! *sikítottam*

Harry:- Nem veszíthettelek el újra!*mondja a karjaimba feküdve*
Én:- Én nem veszíthetlek el! *tartom szorosan*

Harry elmosolyodott... emlékszem..
James:- Az nem lehet Harry sajnálom! *nézett bele a szemébe és törölte ki újra az emlékeit*

Én:- Legalább ne hagyd meghalni! *kiabáltam sírva James-nek*
James:- Nekem sem lenne érdekem... öljétek meg a lányt! *parancsolta*

Tudtam, hogy most már közel a vég.. !
James megitatta Harry-t így begyógyultak a sebei.. de újra nem tudja ki is vagyok..
Letérdeltem és vártam mikor ölnek meg.. becsuktam a szemem...
Majd eszembe jutott, hogy nincs többé a régi Belle!
Ránéztem a tűzzel közeledő vámpírokra, majd felálltam és nekik mentem..

David:- Belle ne!

Hiába vagyok erős... Ők erősebbek!
Megfogták a fejem, lefogták a kezeim, és lenyomtak a földre..
Összeszorítottam fogaim, és a szemeim, és Harry-re gondoltam..
Én:- Szeretlek Harry!

De nem történt semmi... Kinyitottam szemem és megláttam David-et mosolyogva miként a kezét nyújtja felém..
David:- óhajtanál felállni? *mosolyog*
Én:- Mit csináltál?
David:- Megmentettelek..

Hátranéztem Harry már nem feküdt ott..
David:- Te egyedül kóborolsz? Mert a vámpírok általában bandákban vannak..
Én:- Én is egy csapathoz tartoztam.. De szétválasztottak minket. Aki ott feküdt és az ellenséghez tartozott ő a barátom Harry... A többiek Londonban vannak........... Azthiszem.*hajtom le a fejem*

David:- Várj... Aki itt feküdt? Őt elhurcoltuk..
Én:











Én:- Hol van most? *kiáltom*
David:- Szerintem vagy már nem él, vagy még zárkában..de elkell őt felejtened! *néz a szemembe*

Rögtön futottam a táborba, ahol megláttam a zárkában egy srácot..
Én:- Engedj be! *mondtam a rá vigyázó vámpírnak*
Ő:- Nem mehetsz be hozzá! veszélyes!
Én:- Engedj be! *mondtam idegesen a falhoz nyomva*

Bejutottam...
Harry:- Te mégis mit akarsz? *áll készenlétbe*
Én:- Nem tudom... *gondolkozok el* Elfelejtettem..
Harry:- Ki vagy te? Menj el!

Én:- Fejezd be! *mordulok rá*
Harry:- Erősebb vagyok mint te azt hinnéd!
Én:- Bennem se kételkedj!

*Majd kinyitottam neki az ajtót, és arrébb álltam*
Harry:- Mégis mit csinálsz?
Én:- Mégis minek látszik?

Kilépett az ajtón és megálltunk a zárka előtt...
Ő:- Miért mentettél meg?
Én:- Nem tudom! de erre gyere! *hívom*

Elakartunk szökni a táborból..
Én:- Mi a neved?
Ő:- Harry...
Én:- Az enyém Belle...
Harry:- Ott egy lány! Aztmondta James, hogy köze van a múltamhoz! Vigyük őt is el!
Én:- Vá-vá-várj! Miből gondolod, hogy én veled megyek? *állok meg*
Ő:- Ha nem akarsz meghalni, velem jössz.. *kacsint rám*
Én:- Chhh... *mentem utána*

*Másnap*

Én:- Hová akarsz menni?
Harry:- Nem tudom... Ébreszd fel a lányt!
Én:- Mi? *nézek a lányra*
Harry:- Áhh csak ébreszd fel!

*Felébresztettem*
Én:- Ki vagy te?
Lány:- Nem tudom te ki vagy!?
Én:- Nem mond semmit! *kiáltom Harry-nek* Csak úgy el mondom neked, hogy egy vámpírral nem jó kötekedni!

Harry:- Ne félemlítsd meg! *jön oda*
Lány:- Harry! *öleli meg*
Harry:- Ki vagy te?
Lány:- Emily.. a volt barátnőd.. De te is egy vagy közülük...

Harry:- Volt barátnő? Nem! Nekem a barátnőm... *gondolkozik* meghalt.. De nem emlékszem rá!
Én:- Igen? Akkor ő ki? *mondom flegmán*
Harry:- Látom téged nem kell félteni..
Én:

Emily:- Harry kérlek! *ragadja meg a karját*
Én:- Jön valaki! *fordulok meg*
Harry:- Fogd Emily-t jó erősen!

Harry-vel egymás mellé álltunk Emily magunk mögött volt..
Neszt hallottunk.. Mintha követnének! Majd elcsendesült hirtelen minden.
Van egy olyan érzésem, hogy én valamire nem emlékszem. Mintha valami kiesett volna csak úgy.
*tovább mentünk*

Újra elkezdtem hallani a neszeket, néha-néha hátra nézegettem, de semmi.
Jól megnéztem a fák lombjait, amik vörös színben játszottak..

Harry:- Gyere már Belle! *szólít fel*
*Tovább lépegetek Harry nyomában*
Hallottam egy reccsenést..
*Majd hírtelen megfordultam és a fához szorítottam valakit*

Harry hátranézett..
Hazz:.- Woow... Kezdek félni tőled! *mosolygott*
Én:- Ki vagy te és mit akarsz? *nézek az idegen követőre*

Ő:- A lányért jöttem!
Én:- Minek? *szorítottam erősebben*
Ő:- szomjazom! *kapkodott levegőért*
Harry:- Most menj el!Mielőtt... *vált tűzvörössé a szeme*
 Én:- Mi? Most az várod, hogy elengedjem? *nézek rá érthetetlenül*
 Emily:- Ne engedd! *hátrált*
Harry:- Engedd el!
Én:- Ezt nem hiszem el! *löktem el* Még egyszer meglátlak levadászlak!
Harry:- Húú de erős valaki.. *kötekedett*
Én:- Talán kipróbáljuk? *néztem idegesen a szemébe*
Harry:

Én:- Most miért mosolyogsz?

Majd mosolyogva rázva a fejét elfordúlt...
Fura de mintha már ismerném Harry-t..

Én:- Olyan érzésem van, hogy elfelejtek valamit... *lépek mellé*
Harry:- Én meg már lassan mindent elfeledek.. *hajtotta le a fejét*
Emily:- Fáradt vagyok! *nyöszörgött*
Harry:- Itt maradunk éjszakára!

Letáboroztunk éjszakára... Az erdő közepén. Két vámpír egy ember.. Azt se tudom miért maradtam velük.
Valami köt ide, bár nem tudom mi. Olyan mintha ösztön lenne leges legbelül.

Leültünk, Emily elaludt.. Mi Harry-vel csendben ültünk és néztük a tüzet..
Harry:- Mióta vagy vámpír?
Én:- Pár napja... azt hiszem....
Ő:- Miért lettél ez? Hisz szerintem emberként jobb! Miért választottad? *értetlenkedik*
Én:- Szerinted én választottam? *rivalok rá* Annyira emlékszem... *veszek nagy levegőt, és becsukom a szemem*
Vámpírokkal voltam körülvéve, és James megakart ölni mivel különleges vagyok.. És a barátom küzdött James ellen, de hiába.. engem megharapott egy közülük és így azt mondták halálra vagyok ítélve.
Elszaggattak a barátom kezéből amikor haldokoltam! *borul könnybe a szemem*

Harry:-Ismerős... én is elvesztettem a barátnőm... meghalt..

___________________________________________________

~Folytatjuk~

5 komi és folytatom!
xoxo