~Felejthetetlen éjszaka~(1/2)

Stephanie:- Ne légy már ilyen... Nincs itt semmi... *kelt ki az ágyból*
Én:- Jó... *majd vissza fekszem*
Nikol:- Holnap már szabadok vagyunk...
Stephanie:- Klassz...
Én:- Jó éjt...

*Másnap*
Végre kiszabadultunk onnan... Nem találtak semmit a rendőrök de viszont a srácok sincsennek meg...
Amikor haza mentem észrevettem, hogy Nikol áll a ház előtt áll..
Én:- Valami baj van?
Nikol:- Nem... egy házba lakunk... Stephanie is...
Én:- Ahh értem...

Teltek az órák estig... Állandóan gondolkoztam én nem hiszek a vámpírokban...
Este ültem az ablak előtt és néztem ki...

Valaki:- Ne gondolkozz sokat... Bele őrülhetsz...
Én: *gyorsan megfordultam*
Ő:











Én:- Mit akarsz?
Harry:- Nyugi nem bántalak... Csak a szagod..... nemtudom nem érezni...
Én:

Nagyon ijesztő volt... hogy jött be?
Én:- Hogy jöttél be?
Harry:- Vámpir vagyok... De senkinek nem szólhatsz róla! *hírtelen előttem termett és rárakta hideg kezét a számra*
Én:- Nem lehetsz vámpír! Hisz nem léteznek vámpírok
Harry:

Én:- És mit akarsz tőllem?
Harry:- Nemtudom... Magadhoz vonzol az illatoddal... És képtelenség neked ellen állni...
Én:- Nem hiszek benned...
Harry:- Várj! Nem vagyunk egyedül... *szaladt oda gyorsan hozzám*

Harry:- Maradj itt... *szaladt el*
Valaki:- Helószia... *állt meg mögöttem*
Én:

Harry gyorsan rávetette magát a másik vámpírra..
Ő:- Hé Harry... Nyugi...

Harry:- Zayn... Mit akarsz? *nevetett rá*
Zayn:- Csak inni akartam...
Harry:- Belőle nem! *nézett rám*
Zayn:- Miért? Olyan jó illata van...
Harry:- Ő tabu!
Zayn:- Oké oké...  de nem én leszek az egyetlen aki megakarja őt kóstolni..
Harry:- Tudom... De... *ujra rám nézett*
Zayn:- Jó... És mégis mit akarsz vele csinálni? *lépett közelebb Harry-hez és suttogva mondta*
Harry:- Nemtudom... De nem bírnám megölni se bántani...
Zayn:- Te tudod... *majd kiugrott az erkélyen*
Én:- Ne! *rohantam az erkélyhez..*

Harry:- Nincs baja...ssss.. *nyugtatgatott*
Én:- De hogy? nemértem...
Harry:- Mondtam, hogy vámpírok vagyunk...
Én:- De most nem látom, hogy külömböznél az emberektől...
Harry:- Tudom.. mert csak akkor nézünk ki vámpírként, ha táplálkozunk vagy ha nagyon szomjasak vagyunk vagy...
Én:- Vagy?
Ő:- Vagy ha bennünk van az ölésre való hajlam...

Én:- És hogy lettetek ilyenek?
Harry:- Nem emlékszem.. Csak mind az 5 en ilyenné váltunk...
Én:- De ez olyan mint az alkonyat vagy mi? *nevetek*
Harry:- Neem! *nevet* ez a valóság cicavirág...

Én:- Ahh értem.. És miért nem ölsz meg?
Harry:- Mert... mert... *jön gyorsan közel hozzám* Nemtudlak bántani Belle!
Én:- Honnan tudod a nevem?
Harry:- Bell vámpír vagyok...
Én:- És eddig miért nem támadott rám vámpír?
Liam:- Mert nincs a közelben sok csak mi...

Harry:- Liam! *örül neki*
Liam:- Jöttem már megnézni azt a lányt akinek vonzó az illata és tabu... *szaglászik meg*
Uhh tényleg őrjítő az illatod...
Harry:- Zayn elmesélte mindenkinek?
Liam:- Igen... Szerintem még majd a többiek is fognak majd jönni...
Én:- Ohh... *veszek nagy levegőt* 1 Ember 5 vámpír?
Harry:- Rossz arány...

Liam:- Nem fognak bántani...
Niall:- A magad nevében beszélj! *ugrott fel az ablakomba*

Harry:- Nem fogod bántani Niall...
Niall indult el felém, de Harry nekiment és kirepültek az ablakon a 7. emeletről...
Én:- Harry! *kiáltok*
Liam:- Nyugi Belle...
Én:

Majd mind az 5 vámpír a nappalimba ült... Kicsit ijesztő volt, de Harry közelében biztonságban éreztem magam...
Niall nagyon nehezen tartotta vissza magát... Ő nemtudott a közelembe emberként viselkedni...

Benyitottak az ajtón Stephaniék...
Nikol:- Belle?!
Liam:- Niall az arcod!
Niall:- Hali! *állt fel vidáman köszönt nekik*
Stephanie:

Majd sikítva kirohantak...
Niall:- Ahh...
Liam:- Elintézem... *viharzott ki*
Én:- Ne ők a barátaim!
____________________________________

~Folytatjuk~
3 komi és folytatom:3

xoxo